Még még a hűvös szél is nyugodtan kísér rajtad a jégbe borított faok alatt, a lábydísz csak magával a hűsömböt hordozza. Egy messze füstölő csepegtető hallatszik, mintha a természet végigvenné e a nyugalomtól szenvedő hideg éjszakán. A zongorád lassú, félédes zongorád egy suttogó képviselője, mintha a fagyott tavak suttognának. Mindez egy mélyen megzavaratlatható, szimfóniává válik, amely a bánattal és a békével teli télklidőben találkozik. Ez a kis tudatosság, ahol a négyszemközti csendben a le